Az ázsiai konyha ételeiben a levesek és saláták ízesítésére a leveleit, húsételek ízesítésére pedig termését használják. A levélkoriander lombját használhatjuk frissen is, de ha forró ételhez adjuk, akkor csak a főzés végén tegyük ezt, hogy aromáját megőrizze. A gasztronómián túl a koriandert a gyógyszeripar, élelmiszeripar és az illatszeripar is alkalmazza jellegzetes illatú olaja miatt. A hagyományos orvoslásban Európa egyes részein diabétesz ellen fogyasztják. Indiában gyulladásgátlóként, az Egyesült Államokban pedig koleszterinszint-csökkentő hatása miatt alkalmazzák. Az illóolaj erős antioxidáns hatást mutat, vizsgálják rákellenes használatának lehetőségét.
A leveleket szedjük kívülről befelé. Fogyasszuk mind a leveleket, mind a szárakat. A levéllemezt spenótszerűen, vagy fokhagymával párolva köretként szokták készíteni míg a vastag fehér levélnyelet spárgaszerűen. Érdekes, hogy még mindig elég ismeretlennek számít, pedig már i.e. termesztették Ázsia egyes vidékein, a görögök és a rómaiak egyik kedvenc főzelék- és gyógynövénye volt, sőt néhány száz évvel ezelőtt még nálunk is gyakran előfordult a kertekben. Aztán valahogy feledésbe merült, pedig az egyik legegyszerűbben tartható növény.
Az Oriental mix az alábbi bio ázsiai levélzöldségekből áll: Pak choi, Mizuna, Grün im schnee, Red giant, Rouge metis, Tatsoi. Vannak ázsiai saláta fajták, amelyeknek inkább a levéllemezét, másoknak inkább a levélnyelét fogyasztják. Utóbbiak inkább a bordáskeleket idézik, és a hagyományos keleti konyhákban elsősorban sütik, párolják. A nyugati reformkonyhákban viszont a szárzellerhez hasonlóan nyersen eszik roppanós levélnyelüket. Általánosságban elmondható róluk, hogy aromásak, kellemesen csípős ízűek. Ennek foka azonban jelentősen eltér egymástól, a lágyabb mizunától az erős wasabinóig. Az ázsiai saláta fajták az európai ízlésvilágban leginkább salátakeverékekbe illenek. Csodálatos színvariációik pedig minden salátát feldobnak.